Egy kínai akadémikus a koronavírusról és a kínai orvoslás szerepéről
2020 január 28-án az Új Kína Hírügynőkség interjút készített Dr. Tong Xiaolin akadémikus orvosprofesszorral, aki már a 2003-as SARS járvány idején is részt vett az akkori atípusos tüdőgyulladás elleni hagyományos kínai orvosi módszertan kidolgozásában。
Kollégáival nemrég az új koronavírusos járvány központjába, Wuhanba látogatott.
A kínai kormányzati oldalon megjelent interjúban arról mesél, hogy a kínai orvoslásnak milyen ismeretei vannak erről a betegségről és arról, hogy az Egészségügyi Minisztérium által kiadott új irányelvek szerint hogyan lehet a kínai orvoslás módszereit alkalmazni a kezelésében.
(A minisztériumi irányelvek magyar fordítását korábban közöltük, itt olvasható.)
Tong Professzor január 24-én egy szakértői csoporttal a járvány központjába, Wuhanba látogatott, hogy a hagyományos kínai orvoslás (HKO) módszereivel mérjék fel a terepet és a betegeket.
A kínai orvoslás vizsgálati módszere a „négy vizsgálat”: megtekintés, szaglás-hallgatózás, kikérdezés és tapintás. A betegek közvetlen tanulmányozása nélkül nem lehetséges a HKO szakszerű alkalmazása. Megvizsgáltak több mint száz járóbeteget valamint a megfigyelőben és az elkülönített kórtermekben kezelt eseteket is.
A szakértői csoport arra jutott, hogy megbetegedések során kiemelten fontos szerepe van a „hideg nedvességnek”. Wuhanban szinte egész decemberben és januárban esős, párás idő volt. A legenyhébb esetektől az intenzíven kezelt kritikus állapotú betegekig valamennyi páciensnél vastag, zsíros nyelvlepedék volt megfigyelhető, ami a kínai orvoslás szerint „nedvesség” jellegre utal.
A Sárga Császár Könyve szerint „a színek és a pulzus vizsgálatával elsősorban yint és yangot kell megkülönböztetni”. A szakértői csoport megfigyelései szerint nyilvánvaló tendencia az új koronavírusos megbetegedéseknél, hogy a “hideg nedvesség” a szervezet yang jellegű funkcióit sérti meg. Ezért a gyógynövényreceptek összeállításánál a fő vezérelv a melegítő, csípős, illatos jellegű szerek alkalmazása. Ezt követi a minisztériumi irányelv is.
További közös jellemvonás szinte valamennyi esetnél, hogy a megbetegedés a légzőszervi tünetek (köhögés, légzési zavarok) mellett gyomor- és bélrendszeri panaszokkal is járhat, amit a kínai orvoslás „lép-gyomor” rendszernek érintettségének tart. Így a HKO kezelés fő célpontja a tüdő és a „lép-gyomor”.
Az új irányelvekben négy fő stádiumra osztották a betegséget. A kezdeti, enyhébb influenzás tünetekkel járó szakasz jellemzője, hogy „hideg nedvesség pang a tüdőben”. Amikor a légzőszervi tünetek elkezdenek súlyosbodni, a kínai orvoslás úgy tartja, hogy a “járványos méreg zárul be a tüdőbe”. A kritikus, intenzív kezelést igénylő eseteknél a „belül bezárulás” mellett a „kívül szökés” figyelhető meg, azaz a fontos életfunkciók gyengülése, a HKO régies kifejezésével élve „szökése”. Végül a lábadozás időszakára elsősorban a legyengültség jellemző. Mindegyik stádiumhoz különféle alaprecepteket ajánl az új irányelv.
Fontos hangsúlyozni, hogy a kínai orvoslás egyénre szabottan alkalmazza ezeket a recepteket. A regionális, szezonális és személyes eltérésekből sajátos kórlefolyások fakadhatnak. Ezért fontos megérteni, hogy ezeket a recepteket szakemberrel, hagyományos kínai orvossal való folyamatos konzultáció mellett lehet csak szakszerűen használni.
Az új irányelvek kitérnek a határesetek, a megfigyelés alatt tartottak kezelésére is, akinél nincsenek tüdőgyulladásra utaló jelek. Ilyenkor a hagyományos kínai orvos által felírt egyénre szabott receptek helyett a Kínában széles körben vény nélkül kapható hagyományos kínai gyógynövénykészítmények közül ajánlanak néhányat kiegészítő kezelés gyanánt. Emésztőrendszeri panaszok esetén a Kínában több száz éve gasztrointesztinális influenzában alkalmazott „Pacsulis qi-rendező por” (Huo xiang zhenq qi san) javasolt. Amennyiben a láz a vezető tünet, olyan keverékeket ajánlanak, melyeknek fő összetevői a japán lonc (lonicera japonica), a bókoló aranyfa (forsythis suspensa) és a bajkáli csukóka (scutellaria baicaliensis), melyek mind ismert vírus-ellenes hatással bírnak.
Így a kínai gyógynövények alkalmazása két szintre oszlik: a vény nélkül kapható készítményekére és az hagyományos kínai orvos által felírt egyénre szabott receptekére.
Tong Xiaolin Professzor a megelőzéssel kapcsolatban is kiemelt néhány fontos tudnivalót.
Mivel a kínai orvoslás szerint a megbetegedés folyamatában a „hideg nedvesség” kiemelten fontos, ezért ajánlott a „hideg” jellegű ételek és gyógyszerek kerülése, meleg és könnyen emészthető ételeket kell enni.
A betegek egy részénél nem alakul ki láz, csak enyhe köhögés és mellkasi nyomás, étvágytalanság stb. Az ilyen betegeknél különösen oda kell figyelni arra, hogy az elkülönítő intézkedéseket fel ne oldják idő előtt!
A kínai orvoslás módszerei közül évszázadok óta nagy szerepe van a moxázásnak a fertőző betegségek megelőzésében. Már a 7. századi Sun Simiao is ajánlotta a dél-kínai szubtrópusi vidékekre utazáskor a „zu san li” akupont mindennapi moxázását. Érdemes a tanácsát megfogadni! (Moxázásról már írtunk itt.)
Az Új Kína Hírügynökség riportja a Kínai Népköztársaság Kormánya honlapján jelent meg.
Összegezte és fordította Dr. Oravecz Márk.
