Konferencián jártam Sanghajban
A Kínai Orvoslás Nemzetközi Szabványosításának Sanghaji Akadémiája hívott meg idén már másodszor hogy vegyek részt konferenciájukon.
Júniusban a Magyar Szabványügyi Testület képviseletében szavazhattam Sanghajban a kínai orvoslás készülőfélben lévő ISO-szabványairól (már több mint száz ilyen szabvány jelent meg az elmúlt évtizedben).
Most – december elsején – előadást is tartottam.
Bemutattam a kínai orvoslás magyarországi fejlődésének elmúlt néhány évtizedét, a rendszerváltás környékén hazánkba érkező kínai orvosok érdemeit és a Semmelweis Egyetemen már több mint tíz éve zajló kínaiorvosi képzést.
Ugyanebben a szekcióban ausztrál, kanadai és szingapúri kollégák tettek hasonló jelentéseket. Előadásomat lelkesen fogadták, különösen a portugál és az iráni delegátus érdeklődött a hazai helyzet iránt.
A legérdekesebbek természetesen a kínai professzorok előadásai voltak.
Tanulságos előadást hallhattunk például az akupunktúrás szúrástechnikákkal kapcsolatos kutatásokról (benne pl. arról is, hogy a könyveket, szakcikkeket nem író, de jelentős hagyományos tudást képviselő orvosok módszereit hogyan „gyűjtik” a szabványkészítés során), valamint a gyógynövény-szabványosításban elért legújabb eredményekről.
Ezúttal is jól kitűnt, hogy Kínában a kínai orvoslás művelőit és kutatóit olyan kórház- és egyetem-komplexumok, kutatóintézetek és szakmai hálózatok szolgálják ki, amilyenek talán sehol másutt a világon.
Nekünk, akik Magyarországon foglalkozunk a kínai orvoslással, az (is) a feladatunk, hogy abból a szaktudásból, amit ez a hatalmas kínai intézményrendszer tart fenn, általunk minél több Magyarországra kerüljön.
Dr. Oravecz Márk
(U.i.: másnap volt még egy konferencia, de ezt már csak hallgattam.)
