Az akupunktúra emberségesség művészete

Van egy új kalligráfia a rendelőnkben, melyet kiváló kalligráfus barátunk, Horváth Janisz készített, rajta ez a mondás:

„A tűszúrás az emberségesség művészete.” (Csen náj ren sú)

A „tűszúrás” (csen) az akupunktúrás tűszúrásra utal ebben a mondásban, ott, ahol eredetien az „orvoslás” (jí) írásjegye szerepelne, ugyanis az eredeti mondás úgy szól, hogy „az orvoslás az emberségesség művészete”.

S mi az „emberségesség” (ren)? Az egyik hagyományos konfuciuszi erény. A konfuciánus tudósok számára az emberségesség volt az egyik fő erény és irányelv: másokhoz jónak lenni és e szellemben irányítani a birodalmat. Az orvoslás viszont sokáig rangon aluli tudomány volt az írástudóknak, méltatlan a hatalmas ország ügyeit intéző emelkedett tudósok számára.

A Szung udvarban (10-13 sz.) erős volt a konfuciuszi szellemiség, ezért az „emberségesség” erényét, a jótevői segítségnyújtást az orvoslás terjesztésével akarták gyakorolni. Kórházakat, gyógyszertárakat, árvaházakat hoztak létre. Felállítottak egy külön hivatalt az ókori klasszikus orvosi írások rendszerezésére és nyomtatásban széles körben elterjesztették azokat. Az orvoslást a konfuciánus tudósok tanulmányainak részévé tették.

Ebből az időből származik a mondás, hogy „az orvoslás az emberségesség művészete”. A „művészet” (sú) itt leginkább kifinomult módszert jelent.

A mondásnak ez a változata, melyben az orvoslás helyett „tű”, vagy „tűszúrás”, azaz akupunktúra van, a neves 20. századi akupunktőr orvostól Qiu Maoliangtól (Csiu Mao-liáng) származik, aki egyik könyvének előszavában ezt írta:

„A tűszúrás az emberségesség művészete, mellyel meg lehet a szegényeket segíteni és a világ javára lehet tenni. Az akupunktúra kifinomult technikán alapul és szerény az eszközigénye, korokon át továbbhagyományozódott és nem veszett el – ezért vagyok hajlandó az életemet ennek szentelni.” (Ford.: Oravecz Márk)