Ginkgo, avagy páfrányfenyő
A páfrányfenyő egy nagyon ősi növény: már a dinoszauruszok idején is nőhetett. Kínai neve yin xing azaz „ezüst sárgabarack” onnan eredhet, hogy apró fehéres („ezüstös”) termései vannak. A latin neve ginkgo biloba, melynek első tagja a kínai név japán változata, míg a második tagja latinul „kétlebenyűt” jelent, a páfrányfenyő jellegzetesen kettéosztott leveleire utalva.
Magyarországon is ismerős látvány: gyakran ültetik utcák, járdák mentén. A fővárosi Füvészkertben több száz éves példányok is fellelhetőek.
A kínai orvoslás a páfrányfenyő több részét is felhasználja. Gyógyászati szempontból legjelentősebb részei a levél (folium ginkgo) és a mag (semen ginkgo).
A kínai orvoslás szerint a páfrányfenyő levele serkenti a vérkeringést. Ezt a modern tudomány is jól dokumentálta már. A magyar gyógyszerkönyvben is megtalálható és rengeteg termék kapható a patikákban. Többek között elégtelen agyi vérellátás miatti memóriazavarok vagy visszértágulat miatti lábzsibbadás kezelésére használatos.
A páfrányfenyő magját a kínai orvoslás köhögés, fulladás enyhítésére használja. A magban található hatóanyagok köptető hatásúak és oldják a légúti simaizmok görcsét. Gyakran szokás a szintén fulladáscsillapító csikófarkkal (herba ephedrae) együtt használni.
A páfrányfenyő termése és magja a kínai gasztronómiában is megtalálható: különleges levesek összetevője, ilyen például a páfrányfenyőmag és fehér fafül gomba leves.
Konyhai használata azonban elővigyázatosságot igényel: a mag nem megfelelő feldolgozás utáni vagy túl nagy mennyiségű használata hasfájást vagy még súlyosabb tüneteket is okozhat. Főleg gyermekeknél kell erre odafigyelni.
